Prológus

A verandaajtóhoz siettem és megpróbáltam lenyomni a kilincset. Zárva volt.
– A francba… – sziszegtem a fogaim közt. Most visszaforduljak? A szemeim majd’ leragadtak, olyan álmos voltam. Hátraléptem, és a szememmel szabad bejáratot kerestem a házba. Ekkor hirtelen észrevettem, hogy a konyhaablak résnyire nyitva van. Körülnéztem, hogy megbizonyosodjam, senki sem lát, aztán belöktem az üveget. Nagy nehezen sikerült bemásznom, a konyhapultról leugrottam a padlóra. Koromsötét volt, és síri csend. Elég félelmetesnek tűnt az éjszaka közepén egy gyilkos házában bolyongani. Mint a horrorfilmekben - amikor csak a falióra ketyeg, kinn fúj a szél és az álarcos, csákányos ember bármelyik pillanatban eléd ugorhat. Megráztam a fejem, hátha ettől kimegy belőle ez a buta gondolat.
Sóhajtva felléptem a legalsó lépcsőfokra, amikor odafenn felgyulladt a villany…